Előugró ablakban nyilik meg!

Cím:

Előadó:

Magyar Állami Operaház

Az Operaház a Nemzeti Múzeum és a Vigadó mellett Budapest legjelentősebb XIX. századi műemléke. A barokk elemekkel fűszerezett neoreneszánsz palota Ybl Miklós tervei alapján 1875-1884 között született meg a kor építészetének minden leleményét hasznosítva.

Alaprajzánál Ybl Miklós - nyilván a telek adottságait is figyelembe véve - nem az általánosan példaképnek tekintett Gottfried Semper-féle négyzetes formát (a nézőteret körülölelő előcsarnok), hanem a párizsi operánál is alkalmazott megoldást (a nézőtér tengelyében elhelyezett díszlépcső) választotta. Az egyszerű, világos tagolású épület négy, egymástól élesen elkülöníthető részre osztható: a fogadótérre (előcsarnok, társalgók, feljáratok), nézőtérre, színpadtérre és üzemi részre (hátsó színpad és műhelyek). Míg az utóbbi kettőnél a praktikum, a belső tér lehető leggazdaságosabb kihasználása volt a fő szempont, s ez érvényesül az alagsori műhelyektől a IV. emeleten elhelyezett festőteremig, a közönségforgalmi részeknél Ybl elsősorban a kényelmet és a harmonikus művészi hatást tartotta szem előtt.

A neoreneszánsz épületen harmonikus egységben olvadnak össze reneszánsz és barokkos stíluselemek, architektúra és plasztika, ornamentika, fa- és fémmunkák, Ybl mindenre kiterjedő figyelmének köszönhetően. Még a legapróbb részletek (csillárok, falikarok, kilincsek) is őrzik keze nyomát.

Gazdag díszítés hangsúlyozza az épület reprezentatív funkcióját: a márványból készült előcsarnok és lépcsőház, a márványlapokkal burkolt falak, a szalonok intarziás padlója, a selyemtapéták, a nézőtér aranyvörös ragyogása, a mennyezeteket és oldalfalakat díszítő művészi falfestések és freskók.

Az Operaház falfestményeinek zömét a magyar historizmus három nagy mestere, Lotz Károly, Székely Bertalan és Than Mór készítette, párizsi és bécsi mintára, egy egységes vezérgondolatra - a Zene hatalmának egyetemessége, a Zene apoteózisa - fűzve fel a freskóciklus képeit. A dekoráció tervezésében Ybl Schickedanz Albert, a későbbi nagynevű építész segítségével tevékenyen részt vett.

Az Operaház emlékgyűjteményét 1930-ban hozták létre. A ház dokumentumaiból és a közönség adományaiból összeállított anyagban a legértékesebb az Ernst Lajos által letétbe helyezett, 125 tételes gyűjtemény. A bal oldali proszcéniumpáholyhoz vezető királylépcső felső galériáján és a hozzá kapcsolódó Székely Bertalan-teremben látható az operaházi emlékgyűjtemény anyagából berendezett Házi Múzeum. Radnai Miklós, az Opera második aranykorát megteremtő igazgató utasítására gyűjtötték össze az épület különböző helyein a dokumentumokat és képzőművészeti alkotásokat, megteremtve ezzel az emlékgyűjteményt, alapját. Azóta folyamatosan bővül a gyűjtemény.

Cím: Budapest, VI. keület, Andrássy út 22.
Honlap: www.opera.hu

 

Forrás: www.terezvaros.hu