Az Orfeum szecessziós épülete Fellner és Helmer híres bécsi építészek tervei alapján 1894-ben készült el. Később átalakították, de az épület most is az operettek születésének korát idézi.
Az I. világháború kezdetéig az épületben orfeum működött. A háború kitörésekor a "szórakoztató-palota" bezárt, az orfeum aranykora véget ért, s ezzel együtt az a nosztalgikus korszak is, melyet később úgy emlegettek, hogy "a boldog békeidők".
A főváros 1922-ben döntött úgy, hogy az operett kapjon saját otthont. Az Orfeum szecessziós otthonában a Fővárosi (ma Budapesti) Operettszínház megnyitásával megkezdődött az "Ezüst Operett" korszaka.
A színház története során mindig legfőbb szempont volt a klasszikus operett hagyományainak ápolása és modern művészi megoldások által való gazdagítása. Bárki könnyedén meggyőződhet a minőségileg magas operettszínvonalról. Az Operettszínház működését olyan legendás hírű művészek fémjelzik, mint Honthy Hanna, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Zentai Anna, Feleki Kamill, Latabár Kálmán, Németh Sándor, Rátonyi Róbert, Sárdy János. A hatvanas évek közepétől kezdve a színház sokoldalú társulata rendszeresen, s nagy sikerrel musical bemutatókat is műsorára tűz, hogy csak néhányat említsünk: My Fair Lady, Hello Dolly!, West Side Story, Hegedűs a háztetőn, Funny Girl, Kabaré, Őrült nők ketrece, A muzsika hangja, Valahol Európában, Elisabeth.
A megmaradt lámpaszobrok, páholysort tartó oszlopok harmonizálnak az újonnan készült színes üvegablakokkal, tükrökkel, a nézőtéri büfé berendezési tárgyaival, a márvány- és parkettaburkolattal. A nézőteret száz éves csillár ragyogja be. A páholysor, az aranyozott stukkódíszítések, a bársonykárpittal bevont falak, a bejáratot díszítő allegorikus szoborfigurák látványa is az operettek születésének idejét idézi.
A színházterem hatalmas színpadát két emeleten félkörívben intim páholyok szegélyezték, valamint egy táncparkett biztosított elegendően nagy helyet a keringőre, polkára, mazurkára és a galoppra. Díszes télikertje a legkiválóbb francia étteremnek adott helyet, s a hosszú utcafronton egy koncertkávéház nyílt. 1966-ban átépítették az épületet, amikor is jelentős mértékben megváltoztatták belső építészetét, tereit. 1999 és 2001 között zajlott az épület teljes rekonstrukciója, melynek keretében a legkorszerűbb európai színpadtechnikát telepítették, egyben visszakapta eredeti gyönyörű ornamentikáját, a nézőtér pedig korábbi emeleti páholysorát.
Ma a színház 917 férőhellyel rendelkezik, nézőtere légkondicionált. Az épületben megmaradt egykori tárgyak - lámpaszobrok, a páholysort tartó oszlopok - harmonizálnak az újonnan készült színes üvegablakokkal, tükrökkel, a nézőtéri büfé archaizáló berendezési tárgyaival, a márvány- és parkettaburkolattal. A nézőteret a százéves csillár ragyogja be. A páholysor, az aranyozott stukkódíszítések, a bársonykárpittal bevont falak látványa igazi ünneppé avatja a színházi estét.
Cím: Budapest, VI. kerület, Nagymező u. 17.
Honlap: www.operettszinhaz.hu
Forrás: www.terezvaros.hu
